Back to top

DAGENE (Dunamenti Állatfajták Génmegőrző Nemzetközi Egyesülete) konferencia

A debreceni Farmer Expo kísérő rendezvényeként került megrendezésre a DAGENE konferencia, melyen Dr. Szalay István a HáGK igazgatója „A génmentési programok helye a haszonállat-fajtavédelem rendszerében” címmel tartott előadást.

Az Egyesületről

A DAGENE  egyesületet kutatók és állattenyésztők hozták létre a veszélyeztetett őshonos állatfajták védelmére a Duna-medence térségében. A tudományos társaság több éves tevékenységet követően 1998-ban döntött az egyesület alapításáról, amely 1999 januárjában nyert bírósági bejegyzést. Az egyesület hivatalos nyelve az angol és a német.

A DAGENE feladatai

  • A tagok munkájának elősegítése és érdekképviselete
  • Közös kutatások, tudományos programok szervezése
  • Az őshonos és veszélyeztetett állatfajtákra vonatkozó információk gyűjtése
  • Állatok felkutatása és cseréje vérfrissítés érdekében
  • Pályázatokon való részvétel és projektek szervezése 
  • Szakmai képzés és tájékoztató anyagok készítése
  • Együttműködés a nemzeti és nemzetközi szervezetekkel

A konferencián Hajas Pál professzor, a DAGENE egyesület elnöke felidézte, hogy egyesületük 25 évvel ezelőtt alakult meg, a Duna-menti országokban őshonos állatfajták megőrzése, fenntartása elősegítésére. A baltikumi együttműködéssel tevékenységük immár 15 országra terjed ki, a Duna-völgyi államok mellett Svájc és Grúzia is részt vesz a fajtafenntartó munkában, kutatásokban - tette hozzá, kiemelve: az egyesületnek összesen 65 tagja van, köztük jelentős egyetemi kutatóhelyek, tudományos műhelyek és civil szervezetek.

A DAGENE a tudományos kutatások mellett azt is vizsgálja, hogy a mai életkörülmények, a klímaváltozás milyen hatással vannak az őshonos fajtákra, hogyan találják meg a helyüket a megváltozott körülmények között.

Az elmúlt évek kutatásai egyértelműen azt igazolják, hogy az őshonos fajták jobban képesek túlélni a stresszes állapotokat, mint az új fajták - magyarázta Hajas Pál. Hozzátette: az együttműködésnek a Balti tengeri régióra való kiterjesztésével az Európai Unión belül egységesen lehet felvetni és vizsgálni az őshonos állatfajták fenntartásával kapcsolatos tudományos és gyakorlati kérdéseket.

Bodó Imre professzor, a DAGENE alapító elnöke a muraközi ló megmentési programját említette, amely fajta a családi gazdaságok "erőgépe" lehetne. A muraközi hidegvérű kistestű ló. Bár nagy teherbírású, főként kisebb mérete miatt nem tenyésztik, mert kevesebb a húsa, mint más nagytestű hidegvérű lovaknak. Ugyanakkor teherbírása miatt jó szolgálatot tenne a családi gazdaságokban, a ház körüli munkáknál; Horvátországban kiválasztott fajta, Magyarországon már kétszer sikerült megmenteni, de jelenleg "nem fő szempont” e munkaló megmentése.

A DAGENE hatékonyabb érdekérvényesítése céljából az egyesület Debrecenben együttműködési megállapodást kötött a Magyar Település és Területfejlesztők Szövetségével (MTTSZ) is - jelentette be Szilvássy István, az MTTSZ elnöke.

Dr. Szalay István a HáGK igazgatója „A génmentési programok helye a haszonállat-fajtavédelem rendszerében” címmel tartott előadást a konferencián, melynek rövidített kivonata itt olvasható:

A génmentés (gene rescue) a géntartalékok védelmi rendszerének fontos kiegészítő eleme, melynek célja, hogy haszonállataink minden megőrzendő, értékes öröksége (kritikusan veszélyeztetett fajta, tájfajta, típus, változat, egyedi populáció, vagy akár egy-egy rögzült, jellemző tulajdonság) eredeti formájában fennmaradjon. Mintegy 100 évvel ezelőtt bizonyos tájfajták és típusok nagy számban léteztek még a Kárpát-medencében, és ezek egy töredék része a vidéki élőhelyek és a falusi életmód gyökeres átalakulása ellenére a mai napig fennmaradt. A megmenthető és tenyésztésbe vonható egyedek összegyűjtése, nukleusz (génbanki) állományaik kialakítása és génmegőrzési programjuk kidolgozása azonnali cselekvést igényel ahhoz, hogy a tájfajták és a bennük élő különlegesen értékes tulajdonságok ne tűnjenek el örökre, hiszen már ma is többnyire csak keresztezett egyedeik fordulnak elő az eldugott legelőkön és falusi portákon.

Dr. Szalay István előadása

Dr. Szalay István előadása

Fentiekre talán a legjobb példa a kistestű, úgynevezett mokány hegyi marha, amely a Kárpátok állata volt, és 100 évvel ezelőtt még benépesítette a hegyvidék mindkét oldalát. Ezek az állatok mára Erdélyben eltűntek, a székelyföldi gulyákban előforduló, egy-egy barnás színű tehén jelenléte utal csak arra, hogy valamikor elterjedten tenyésztették. A Csíkban, Háromszéken és Kovászna környékén helyi fajtának minősülő, ún. kovásznai sárgafejű berke némileg jobb helyzetben van, hatalmas állományai legelnek a havasi legelőkön, azonban a fajtaazonos apaállatok beszerzése egyre nehezebb, ráadásul az állattartók számára – egy-két kivételtől eltekintve – nem is cél.

Mokány marha

Mokány marha

Az említett tájfajták eredeti, ősi tulajdonságokat mutató egyedei a Kárpátok túlsó nyúlványain maradtak fönn, míg a mokány marha változatai Kárpátalján is megtalálhatók még. Ahhoz, hogy a fajták fönnmaradjanak, első lépésként és nagyon gyorsan állatgyűjtést kell szervezni, és az összegyűjtött egyedekből tenyészeteket kell kialakítani, az állatok eredeti élőhelyén, hogy az eredeti fajtát tartani akarók ott helyben apaállathoz jussanak. Ezzel párhuzamosan meg kell kezdeni a tenyészetek felszaporítását, majd több tenyészet kialakítását különböző, de az eredeti élőhelyekhez hasonló körülmények között.

A szarvasmarha és a juh tájfajtái mellett pozitív példaként kell említenünk egyes baromfifélék génmentését, amit a gödöllői Haszonállat-génmegőrzési Központ (HáGK) és a régi magyar baromfifajták tenyésztő szervezete, a Magyar Kisállatnemesítők Génmegőrző Egyesülete (MGE) hosszú évek óta végez. Erdélyi gyűjtésből származik a fodros tollú magyar lúdállományok jelentős része és a magyar kacsa fehér és vadas színű változata. A fogolyszínű magyar tyúk állományai hazai, míg a parlagi gyöngytyúk gödöllői génbankja hazai és vajdasági gyűjtés eredménye. Jelenleg a garammenti lúd és a fekete magyar pulyka génmentési programja folyik, de tervezzük a tenyészetekkel nem rendelkező, de itt-ott még fellelhető erdélyi tarka pulyka és a nagyobb számban előforduló bánáti lúd génmentési programját is.

Az említett fajták tenyészeteinek kialakítása és szaporítása nem öncélú tevékenység, bár akkor is törekedni kellene a megmentésükre, ha jelenleg semmi gazdasági hasznát nem látnánk. Ezek a fajták elsősorban a vidékfejlesztési és fenntartási programokban, faluprogramokban hasznosíthatók, hiszen onnan származnak, és oda valók. Ez a hosszú távú vidéki fenntartható állattenyésztés, az önellátás és az állattartáshoz kötődő helyi gazdálkodási formák megőrzésének alapja. És ha már rendelkezünk megfelelő, és biztonságosan őrzött állományokkal, ezek vizsgálatára kutatási programok is építhetők, gondoljunk itt akár a fajták genetikai vagy a szaporodásbiológiai hátterét és a ritka géneket vizsgáló alapkutatásokra, akár a hasznosítást célzó alkalmazott kutatásokra, új fajták kialakítására és keresztezési programokra. De itt is hangsúlyoznunk kell, hogy génmentés, tehát az állatok gyűjtése, tenyészeteik kialakítása és felszaporítása nélkül a génmegőrzési kutatások öncélú tevékenységnek minősülnek.

A DAGENE, mint nemzetközi haszonállat-génmegőrző szervezet, meghatározó szerepet játszhat abban, hogy a mai és az egykori politikai határoktól függetlenül megmentsük a még fellelhető tájfajtákat. Elhivatott szakemberek nemzetközi együttműködése esetén a Kárpát-medence egykori állattenyésztési sokszínűségének és hagyományainak egy része, ha más formában is, ma még megmenthető. Jelenleg nem haszonszerzés céljából, de bízzunk benne, hogy utódaink hasznára. A mi génmegőrző csapatunk ezért dolgozik.